Az 1956-os magyar forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett fogadáson diplomaták, valamint a kubai kulturális élet és intézmények képviselői vettek részt.
Az 1956-os magyar forradalom emléke előtt Budapesttől távol is tisztelegnek. A magyar külképviseletek külföldi megemlékezéseinek részeként a havannai nagykövetség fogadáson látta vendégül meghívottait. A történelmi emlékezés mellett a párbeszéd, az emberi méltóság és az eltérő tapasztalatokkal rendelkező nemzetek közötti tisztelet fontossága kapott hangsúlyt.
A megemlékezésre meghívták a Kubában akkreditált diplomáciai testület tagjait, valamint a kubai kulturális élet és intézmények képviselőit. A vendégek között volt Magda Resik Aguirre képviselő, a Kubai–Magyar Parlamenti Baráti Csoport elnöke, a Kubai Írók és Művészek Szövetségének (UNEAC) első alelnöke is.
A megemlékezést élőzene, gulyás és magyar borok tették ünnepivé. Erre a különleges alkalomra közös fellépéssel készült Tony Lugones és César „Black Imperator”, akik egyébként külön-külön lépnek fel. Egy spanyol nyelvű tablókiállítás az 1956-os eseményeket, azok szereplőit és következményeit mutatta be a vendégeknek.
A szabadság, a függetlenség és a méltóság emlékezete
Spanyol nyelvű beszédében a nagykövet felidézte, hogy a forradalom 1956. október 23-án budapesti diáktüntetéssel kezdődött, amelyhez néhány órán belül több tízezer polgár csatlakozott.
Mint rámutatott, a résztvevők különböző társadalmi csoportokhoz és nemzedékekhez tartoztak, de alapvető törekvéseik közösek voltak: szuverén Magyarországot, az emberi méltóság tiszteletét, szabadabb közéletet és annak lehetőségét kívánták, hogy a magyarok maguk dönthessenek országuk jövőjéről.
„Ezért számunkra 1956 mindenekelőtt a szabadság, a nemzeti függetlenség és a méltóság története” – fogalmazott.
A diplomata felidézte a november 4-én indult nagyszabású szovjet katonai beavatkozást, a forradalom leverését és az azt követő megtorlást, az ítéleteket és a kivégzéseket. Megemlékezett arról a közel kétszázezer magyarról is, akik elhagyták az országot, és más államokban találtak menedéket.
E tapasztalatból kiindulva hangsúlyozta a nemzetközi szolidaritás jelentőségét, amely Magyarország számára saját történelmi emlékezetének része.
Különbségek és közös alapelvek
Beszédének egyik központi gondolata a forradalom résztvevőinek sokfélesége volt. A nagykövet hangsúlyozta: a szereplők nem feltétlenül vallottak azonos politikai nézeteket, és nem egyformán képzelték el a jövőt.
„Sokan különböző politikai nézeteket vallottak. Nem mindenki ugyanúgy képzelte el Magyarország jövőjét. De voltak olyan alapelvek, amelyek képesek voltak összekötni őket” – mondta.
Ezek között említette az önrendelkezéshez és a méltó élethez való jogot, azt az igényt, hogy meghallgassák őket, valamint a más népekkel való, függetlenségre és szuverenitásra épülő kapcsolatokat.
Gondolatmenetében az egykori tapasztalat jelentőségét a mai nemzetközi kapcsolatokra is kiterjesztette. Mint kifejtette, minden nemzetnek megvan a saját történelme és múltértelmezése, mégis léteznek olyan értékek, amelyek közelebb hozhatják egymáshoz az eltérő történelmi utat bejárt népeket.
„Az államok közötti különbségeket párbeszéddel és tisztelettel kell kezelni” – hangsúlyozta. Hozzátette: a nemzetközi kapcsolatok szilárdabbak, ha az érdekek mellett minden nép méltóságának és szuverenitásának elismerésére is épülnek.
Kuba és Magyarország: egymás meghallgatásának értéke
A beszéd külön kitért Kubára. A nagykövet felidézte a két ország évtizedek óta fennálló diplomáciai kapcsolatait, és a diplomácia szerepét az eltérő valóságok közötti találkozás lehetőségeként határozta meg.
„Két országunk földrajzilag különbözik, történelmünk és valóságunk is eltérő, de a diplomácia éppen azért létezik, hogy különböző országok beszélhessenek egymással, meghallgathassák egymást, és a kölcsönös tisztelet alapján keressék az együttműködés lehetőségeit” – fogalmazott.
A diplomata megköszönte a kubai képviselők, a diplomáciai testület tagjai és Magyarország barátainak jelenlétét. Elismerését fejezte ki a nagykövetség munkatársainak is a rendezvény megszervezéséért.
Mint mondta, a nemzeti ünnepek természetesen az adott nemzethez tartoznak, de ha más népekkel közösen emlékezünk, az lehetőséget ad egymás jobb megismerésére.
A jövő felé forduló évforduló
Zárásként a nagykövet olyan kérdéseket vetett fel, amelyek hetven év elteltével is időszerűek: hogyan őrizhető meg az emberi méltóság, miként védhető meg egy nemzet függetlensége, hogyan biztosítható, hogy a népek maguk építhessék jövőjüket, és miként rendezhetők a különbségek erőszak helyett párbeszéddel.
„Minden nemzedéknek meg kell találnia a saját válaszait” – mondta, majd hangsúlyozta annak felelősségét, hogy hozzájáruljunk egy békésebb, biztonságosabb, a nemzetek közötti tiszteletre épülő világhoz.
Záró üzenetében a halottak, az üldözöttek és az otthonuk elhagyására kényszerülők előtti tisztelgést a jelen felelősségével kapcsolta össze:
„A szabadságot, a függetlenséget és a méltóságot soha nem tekinthetjük egyszer s mindenkorra adottnak.”
Havannában ez az emlékezet a szavakban, a kiállítás képeiben és a vendégek találkozásában is helyet kapott. A fogadás lehetőséget adott a magyar történelem egyik meghatározó eseményének felidézésére, valamint a népek közötti párbeszédről és kölcsönös tiszteletről való közös gondolkodásra.
A beszéd idézetei a spanyol nyelvű szöveg magyar fordításai.